---

Egy őzgida megmentése a kútból!

 

2007. júliusában a Zarándok kápolna felavatása után itt Szőkepusztán egy népes csapattal elmentünk hajdani tanyánk romjait és környékét megtekinteni.

Húgom Ibolya, aki kilenc éves koráig lakott elköltözésünkig tanyánkon, nagyon kérdezgette, Bátyó merre volt a kutunk? Bozótosban utat törve megtaláltam, belenézve meglepetten láttam, hogy egy őzgida van a majdnem kiszáradt kút alján. Velünk lévő Léber Antal barátunk családtagja le is fényképezte, melyet mellékelek is.

Tanakodtunk, hogyan lehetne kimenteni, telefonon próbáltuk elérni földinket Szenc Józsefet, akinek tulajdona most az a terület, de ez nem sikerült. Ekkor született meg az elhatározás, le kell menni érte. Ez jól hangzik így, de belegondolva abba, hogy otthonunktól 240 kilométerre távol váltóruha nélkül és azt belekalkulálva a mentési akcióba, hogy a megriadt őzike kapálózni fog és éles patáival súlyos sérüléseket is okozhat. Lehoczky András (Bandi) unokatesóm Mitsubishi terepjárójából előkerült egy vontatókötél, melyet föntről tartottak és abba kapaszkodva a kút kétoldali téglafalának feszített lábakkal leereszkedtem, vigyázva a szürke pantallómra és ingemre. A kút alján iszapos sár volt, de egy szarvas agancsra (mely a kútban volt) tudtam állni, simogatni, nyugtatni kezdtem a megriadt őzikét, aki érthetően meg volt riadva a börtönébe betolakodótól. Mindez nem volt rá nagy hatással, ezért óvatosan megfogtam fejem fölé emeltem és a fönt állók lehajolva elvették a kezemből és a kötéllel segítettek feljönni. Az őzike meglepetten állt a körülötte álló, csodálkozó emberek gyűrűjében, majd Bandi a fenekére paskolt, erre felocsúdva a meglepetéstől, kicsit még tétova, fáradt szökellésekkel eltűnt a bozótosban. Hát így sikerült régi tanyánk romjain az életmentő akciónk.

 

Régi tanyánk romjain testvéreimmel megtaláltuk családi örökségünket.

 

Joó István

 

Szőkepuszta

 

Óh, Szőkepuszta, te puszták királya,

hol ráeszméltem e csodás világra.

Csak varázslat alkothat ily tüneményt,

e táj szívet dobogtat, s ébreszt reményt.

 

Kisgyermekként tündérek vettek körül

és a természet nevelt önzetlenül.

Itt igazként éltem meg minden mesét,

s hozzá  erdők hárfái zengtek zenét.

 

Reggel madárdal ébresztett vidáman,

s este tücsökzene szólt bódítóan.

Az éjszaka mély csendje simogatott,

a puszta derűs nyugalma ringatott.

 

Tavasszal lágy virágtenger hullámzott,

ékítve a tájat, s üdén mosolygott.

Méhecskék hada gyűjtötte a nektárt,

mi meg boldogan szürcsöltük a látványt.

 

Szegények voltunk, de lelkünk dúsgazdag,

pecázni is jó volt a szurkos madzag.

Átéltünk és láttunk ezernyi csodát,

nem irigyeltük Dárius kincstárát.

 

Istenem! Adj ma is ily gazdagságot,

ne vágyjam e fénylő, silány világot!

Töltsd meg gyermeki örömmel szívemet,

tudjam köszönni hittel a keveset!

 

2003.04.25.            Joó Attila

 

 

Ám  az Úr máshogyan akarta

 

„Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!”

Így írta Petőfi, s ide is írhatta.

Szőkepusztán, a szél hiába kutatta,

embert itt nem talált, a természet lakta.

            …Ám az Úr máshogyan akarta!

 

Fölparcellázták a húszas években,

röpült a jó hír keresztben-széltében,

kik nem lelték helyüket sehol a világban,

Kánaánt reméltek ebben a pusztában.

 

Jöttek a testvérek az egész országból,

s kaptak gazdag termést a megkímélt pusztából.

Isten áldásával szépen gyarapodtak,

minden kis sarokba gyermekhangot raktak.

 

Oly hálásak voltak a Mindenhatónak,

harmincegyben volt, hogy sokan összefogtak,

s ha már összefogtak, végére is jártak,

házat építettek a világ Szent Urának.

 

Kemény téglákból, hogy időt álló legyen,

ki ide csak betér, lelke megpihenjen.

Hogy hirdesse e ház, évszázadokon át,

a megfeszített Krisztust, a Mindenség Urát.

Isten nagy ereje mindig látsszon rajta.

…Ám a Sátán máshogyan akarta.

 

Nagy háború lett, s a tengernyi barázdát,

ekevasak helyett muszkacsizmák szánták.

Isten Szent Házából a hívek kiszorultak,

s benne az oroszok lovakat tartottak.

 

Széjjeltörtek mindent, ami csak törhetett.

Elloptak belőle minden bevert szeget.

Leraboltak róla mindent, mi fogható.

Ám az Úr lelke, el nem rabolható!

S eltakarodott e pusztító horda.

            Mert az Úr máshogyan akarta!

 

A megmaradt nép dolgos, hamar talpra álltak,

újra tataroztak, újra renováltak.

Negyvenhatban újra avatták e házat.

Hirdetve: bár történhet bármennyi gyalázat,

Isten mindentől megvédi e házat!

 

Dicsőítették az Urat versekkel, zenékkel,

be is töltekeztek mind a Szentlélekkel.

Az Aranyos patak sokszor volt rekesztve,

ott lettek e pusztán a hívek bemerítve.

Kérlelték az Urat, hogy őket egybe tartsa.

            …Ám az Úr, máshogyan akarta.

 

…Szét szórattatott…, szerte a világba,

e kis gyülekezet apraja és nagyja.

Az egykori élettér, ma már csak emlékkép.

Házak helyén dombok, kicsiny halmok állnak,

ott laktak építői, e Szent Kápolnának.

 

Az Úrnak hálát adva, ma rájuk emlékezünk,

e Kápolnát nézve meglágyul a szívünk.

S nem szégyelli egy se, hogy kicsordul a könnye,

e Kápolna életét, most végig követve.

Bár a Sátán oly sokszor elragadta.

            …Ám az Úr, máshogyan akarta!

 

Egykoron, akik széjjel szórattattak,

kik lelkükben mindmáig ugyanitt maradtak,

sokak összefogtak, újra tataroztak,

Istennek ma újra Kápolnát avattak.

 

S ma, újra díszben, s büszkén áll az oltár,

s ma újra felhangzott a huszonhármas zsoltár.

Mert Isten! S angyalai földön és az égben,

mindentől megvédték, kis történelmében.

 

Ezren borulunk le ma előtted, Istenünk.

Köszönjük, hogy mindeddig vezetted életünk!

Urunk! Legyen meg a Te akaratod!

De könyörögve kérjük, áldd meg a holnapot!

 

Vidám gyermekhangok zsongják, újra körbe-körbe.

Áldd meg e Kápolnát, s védjed meg örökre!

S áldd meg mind, ki csak erre járva

elmormog egy imát, e Védett Kápolnába!

 

Hallgass meg minden kis egyszerű, gyermeki imát,

 akkor is, ha még sohasem olvasott Bibliát!

Hallgasd meg, s vigyázz mindnek útjaira!

Jól figyelj öregek, kicsinyek, eme álmaira!

 

Istenünk, mit alkottál az oly csodálatos.

Legyen még duzzasztva sokszor az Aranyos!

Köszönjük e földet, mely oly áldott, s oly illatos!

Köszönjük Jó Pásztorunk, hogy itt áldhatunk

e Szent Házadba! Íme! Téged szolgál újra:

e Védett, Zarándok Kápolna!

            Mert az Úr, oly nagyon akarta!           

 

Szőkepuszta, 2007, július 29.  S.J.

Sáfri Jancsi 

 

 

Dr. Joó Sándor:

Nem vagy felesleges

 

(Az Istenre hagyatkozás boldog időszaka)

Fejed felett hát elszálltak az évek,

s az ifjúság olyannak tekint,

mint kit itt felejtett az idő.

Ne bánd, most élted legszebb kora jő.

 

Az idő, ama nagy aranymosó,

a hétköznapok homokjából

mosta ki lelked aranyát,

s most szelíd, de sugárzó fényivel övezi

még hátralévő éveid sorát.

 

Az aranyérc nehéz, s te ezért

érzed hát öregséged súlyát.

Ne bánd, csak dalolj vígan, boldogan.

Az Úrnak érett gyümölcsre is szüksége van.

Tavasz, nyár-ősz nélkül mit sem ér,

de legszebb a tél: ruhája hófehér.

 

Virág, kalász, gyümölcs, kezdet csupán,

a szemlélődő pihenését az életfán

a tél halk hóesése hozza meg.

Hidege sem gyötör, ha a szíved meleg..

S ha öreg csontjaid oly gyakran fájnak,

ez is csak ígérete egy újabb csodának.

 

Gyerekkorodban fájt a növekedés,

most belső, drágább lényed növekszik.

Lelked nemsokára szárnyát bontogatja,

s hogy merre szállj, az utat megmutatja.

 

Ne bánd, ha munkaerőd nincsen,

csak szemlélődj a drága kincsen,

mit az Úr adott az aranykorhoz néked,

ne irigyeld, ki hasznos munkát végez,

napjaidhoz büszke célt, ó, ne keress!

Míg szeretni és imádkozni tudsz,

nem vagy felesleges.

Dr. Joó Sándor

 

 

 

Drága Nagybátyám és Ángyikám!

Nagyon sok szeretettel köszöntöm az egész családot, mint olyan rokonokat, akik szívemhez mindig közel álltak és állnak.

Az utóbbi hetekben erős késztetést éreztem a levélírásra, hiszen az elmúlt években akárhányszor csak találkoztunk, olyan kevés időnk volt beszélgetni. Mindig többen voltunk és általában siettünk, hogy időben hazaérjünk. Olyan jó nosztalgiával visszagondolni azokra a napokra, amikor a szívemnek oly kedves rokonaimnál nyaralhattam, és részt vehettem egy kicsit a mindennapi életükben. Fent a hegyen kapálásban, cseresznyeszedésben, a Rokon lányokkal szénagyűjtésben, és a Sári utcai építkezésnél, a tető cserepezésénél. Emlékszem 1977-ben, amikor Ángyikám helyett közel egy hétig vízhordó lehettem, motorral mentünk és hazafelé a hévízi lefolyóban fürödtünk. Amikor estefelé hazaértünk finomabbnál finomabb vacsora várt bennünket. Csodálatos és maradandó emlékek ezek számomra, melyek mélyen, kitörölhetetlenül vésődtek a szívembe. Őszinte szeretetüket, családi békességüket látva és érezve, volt bennem egy, szavakban talán soha ki nem mondott érzés, szerettem volna, ha az én Édesapám is olyan lenne, mint Nagybátyám. Leányukhoz is őszinte testvéri szeretet kötött, mintha kishúgom lett volna. Mindig nagyon jól éreztem magam a kedves család közelében, de hát az életútjaink más irányban vezettek.

Amikor közel tíz éve már Nagybátyám súlyos beteg lett, szinte mindent megtettem volna a rendelkezésre álló lehetőségekkel, hogy visszanyerje egészségét. Amikor Kaposváron a kórházban meglátogattuk, hát őszintén megmondom elég kétségbe ejtő állapotban találtuk. Emlékszem a Bandival, hogyan bíztattuk, ne adja fel a reményt, ennél súlyosabb betegségből is gyógyultak fel emberek. Amikor eljöttünk és a kocsiban hazafelé tartottunk, mondtam a Bandinak, fény gyúlt Nagybátyám szemében és a sápadt, beesett, de frissen borotvált arcán pedig egészséges szín lett, meg fog gyógyulni. Ez télen volt karácsony előtt és tavasszal már rotációs kapával művelte a szőlőt, telefonálta a Leánya. Ez milyen csodálatos örömhír volt akkor számomra.

Akkor még csak sejtettem, de most már bizonyosan tudom, hogy a mindenható, teremtő Isten csodálatos kegyelme nyilvánult meg az életében, kapott egy újabb lehetőséget. Szőkepusztán mesélte nekünk, hogy Édesapám a börtönből Nagy Imre intézkedése folytán amnesztiával szabadult. Ennél már csak az nagyszerűbb, ha valaki a büntetés megkezdése előtt részesül teljes amnesztiában. Milyen kitörő örömmel ünnepelheti az ilyen személy szeretteivel ezt a talán meg sem érdemelt kegyelmet. Az elkövetett bűnért, vétségért nem kell esetleg hosszú évekig bűnhődni. Hát nem csodálatos dolog, létezik a világon még ilyen lehetőség?

Tökéletesen meg vagyok győződve, hogy földi létünk végén nem pont van, ami azt jelenti, hogy vége, hanem ( : ) kettőspont, ami azt jelenti, hogy folytatás következik. Hiszem ezt nemcsak azért, mert a biblia ezt írja, mely teljes egészében Istentől ihletett írás a prófétákon keresztül íratott, hanem azért is, mert mielőtt azt megismertem valóságos szellemi kapcsolatokban, megismerésekben volt részem. Különböző, akkor számomra vonzó, nem mindennapi, mondhatnám természetfeletti dolgokkal foglalkoztam, mely bőven elég volt ahhoz, hogy megértsem a testi létünktől függetlenül is van létezés. Különböző divatos úgynevezett okkult tanfolyamokat végeztünk a testvéremmel együtt: agykontroll, radiesztézia, bioenergetika, univerzális energiával való gyógyítás, ezen kívül gyakoroltuk a pszín sebészeti (szellemsebészet) gyógyítást is. Ezek a felsorolt módszerek mögött működő valóságos szellemi erők voltak. Ártatlan, őszinte tévedésemben azt hittem, hogy az a magasabb intelligencia, mellyel valóságos szellemi kapcsolatban álltunk Jézus Krisztus, de rá kellett jönnünk, hogy valami egészen mással voltunk kapcsolatban, okkult, vagyis ördögi (démoni) hatalmak játékszere voltunk, erre ment rá az Attila testvérem fia is, ismerik a történetet.

De akkor már olvasgattam a bibliát is, és legyen érte hála Istennek megnyílt a szemem, értelmem az igazságra. Olyan meggyőződésből és hitből fakadó egyedüli igazság számomra a „BIBLIA”, a könyvek könyve, (melyet a világon a legtöbb példányszámban nyomtattak ki és a legtöbb ember ezt olvasta), hogy habozás nélkül rátenném erre a meggyőződésemre az életemet is. Abban a tudatban, amellyel Jézus Krisztusnak a tizenkét tanítványából tizenegy vállalta Mesterükért és a keresztény hitért a szörnyű mártírhalált, a tizenkettedik és egyben legfiatalabb tanítvány János apostol pedig meggyőződéséért, hitéért élete végéig Phátmosz szigetén élt száműzetésben. Ez már történelem, megtörtént események, melyeket a korabeli történészek feljegyeztek. Gondolják, ha Krisztus Jézus feltámadása csalás lett volna, akkor egy hazug eszméért vállalták volna a kegyetlen mártírhalált? Nem hiszem!

Számomra elgondolkodtató és sorsdöntő erejűek voltak a bibliai igazságok, pl. (Zsidókhoz Írt Levél 9. rész 27. verse) „ És miképpen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak , azután az ítélet következik”: Az idézet első felével az emberek kénytelenek egyetérteni, de a másik részét nem akarják elfogadni, mert félnek tőle. Pedig meggyőződésem, hogy a földi bíróság előtt a vádlottat, ha bűnössége bizonyítást nyert és elítélik, akaratától függetlenül a tettéért felelni kell.

Egyszer majd, talán nem is soká így fogunk mindnyájan állni a mennyei igazságszolgáltatás előtt.

Drága Nagybátyám van egy jó hírem, egy örömhírem, Valaki amnesztiát kínál mindannyiunknak, a Golgotán azért vállalta a keserves és megalázó kereszthalált a bűneinkért, a világ bűnéért, pedig Ő ártatlan volt, csak el kell fogadni a felkínált kegyelmet. Olvastam olyan külföldi halálraítéltről, aki elnöki kegyelemben részesült, de nem fogadta el, ezért kénytelenek voltak rajta végrehajtani a halálos ítéletet. De Jézus harmadnapon az írások szerint feltámadt a halálból, mert Isten fia volt és teste nem láthatott rothadást.

Isten világmegváltási üdvtervének ez a lényege: a bűn nem maradhat büntetés nélkül, mert Isten igazságos, így az emberek mind elvesznének. Azonban Isten elküldte ebbe a földi létformába „egyszülött” Fiát és Ő magára vette bűneinket, ezért az irdatlan sok bűnért a büntetés halál volt, megfizette az árat, így válhatunk bűnös voltunk ellenére bűntelenekké. (Zsidó 10. rész 14. verse) „Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket”. Az Ő áldozata árán járulhatunk majd a Mennyei Atya színe elé, mint drága véren megváltott gyermekei, Jézus Krisztusnak a golgotai kereszten kifolyt vére árán.    

El tudják képzelni, hogy akkor Isten mennyire szereti a bűnös embert, mennyire meg akarja menteni (János 3. 16.) „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Hát létezik ennél nagyobb, magasztosabb szeretet a világon? Azt hiszem erre teljesen egyértelmű a válasz. Nem.

Tudja, kedves Nagybátyám, először kételkedve fogadtam én is ezeket a dolgokat, és ez teljesen érthető. De Isten biztat a bibliában, az Ő igéjében, próbáljatok meg engem. Óriási a tét, örök élet, vagy örök kárhozat, időtlen időkig való szenvedés. Tudja én mit tettem, már éjfél után járt az óra, családom aludt, letettem kezemből a Bibliát, letérdeltem és kértem Istent „Uram, Istenem, ha tényleg létezel, és ez mind, ami írva van, így igaz, akkor ez kell nekem, nem akarok elveszni. Bevallom, hogy bűnös vagyok és elfogadom Jézus Krisztus értem hozott golgotai áldozatát és kinyitom szívemet előtted, légy életem ura. És akkor megnyugodva lefeküdtem aludni. Csoda történt, másnap reggelre lélekben, szellemben újjászületve ébredtem, beindult egy nagy változás az életemben, megnyílt szemem az igazságra (János 14, 6.) „Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam”. Bátran kijelentem Pál apostollal együtt, „nekem az élet Krisztus és a meghalás nyereség”.

Kedves Nagybátyám, kérem, ne dobja el ezt a levelet, gondolkodjon el rajta és ragadja meg a lehetőséget, hogy majd az öröklétben boldog találkozásunk legyen.

Befejezve kicsit hosszúra nyúlt levelemet nagyon sok szeretettel köszöntöm az egész családot, jó erőt, egészséget és Isten gazdag áldását kívánom életükre.

Joó István

 

 

 

Kedves (másik) Nagybátyám és Ángyikám!

 

Sok szeretettel köszöntelek benneteket, kívánom, hogy teljen meg szívetek minden ember iránti őszinte szeretettel és igazi felülről jövő békességgel.

 

Újból és újból eszembe jut a múltkori esti hosszú telefonbeszélgetésünk, amikor szinte kilátástalanul kétségbe esve hosszan ismertetted áldatlan viszonyotokat a szomszédoddal. Hosszan vázoltad a Bandival kapcsolatos sérelmeidet, amelyen a békülési szándéka után sem tudtad túltenni magad rajta. A múltkori személyes látogatásunk során elbeszélted áldatlanul megromlott kapcsolatodat a Feleséged húgával, a sógornőddel, annak előző és jelenlegi férjével is.

 

Sajnálom, hogy a régi lakóhelyeden is „ártó szándékú” szomszédok vettek körül, majdnem minden szomszédoddal megromlott ott a viszonyod, ez is oka lehetett, hogy eladva a házatokat Tápiószelére költöztetek. De sajnálattal kellett tudomásul vennem, hogy itt sem fordult jobbra helyzetetek, talán még rosszabb a személyes kapcsolatotok a környezetetekkel, mint az előző lakhelyeden.

 

Beszélgetéseink során elmondtad, hogy már számtalan helyre többek között a helyi önkormányzathoz írásban beadványt küldtél, amelyben leírtad, hogy szomszédod mennyit ártott Neked, de érdemleges intézkedés nem történt egy esetben sem. Feltételezed, hogy szomszédod műszerrel kellemetlen szagot gerjeszt távolról a lakásodban, buszon utazás közben is éreztél már ilyent. Feleségednek a lábában az eret távolról műszerrel fakasztotta ki és az vérzett. Ezután, a szomszédod műszerrel a terasz tetőről télen leolvasztotta a havat, hogy az ráfagyjon a lépcsődre és azon reggel elcsússzál. Elmondtad, hogy a térség országgyűlési képviselőjét hívtad, a felesége vette fel a telefont, röviden vázoltad a sérelmeidet, ő megígérte, hogy a férje visszahív, de nem hívott. Legutóbb telefonon említetted, hogy a Jobbik párt elnökéhez akarod küldeni a panaszodat, mert szerinted ők intézkedni fognak.

 

Szerintem a sérelmeid hihetetlen volta miatt ezeken a fórumokon őrültnek hisznek téged, és ezért nem foglalkoznak érdemben a panaszoddal.

 

Tudom, hogy nem vagy őrült, csak szívedet, lelkedet teljesen leuralta a megbocsátásra való készséged hiánya miatt a haragod és neheztelésed. Ez egy olyan csapda, amelyből egyedül képtelenség szabadulni. De van egy jó hírem, van szabadulási lehetőség! (Jóel próféta könyve 3. rész 5. vers) „De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét ……..”.

 

Tudod, kedves Nagybátyám az életben emberi kapcsolatoknak vele járója a súrlódás. A folyó mederben egy kavics felülete mennél érdesebb, annál inkább súrlódik a környezetével, annál inkább összeakad a másikkal. Eszembe jutott, hogy az én életemben is akadtak konfliktusok a környezetemmel. Most egy ilyen esetet ismertetek Veled.

 

Történt már több mint tíz éve, a megtérésem utáni években, hogy egyik szomszédom napszámossal ültettetett hat darab erdei fát, amelyek megnőve hatalmasak lesznek. Önmagában ez nem is lett volna baj, mert az ő telkére ültette, csak azt kifogásoltam, hogy a telekhatár mellé kerültek sorban egy méter távolságra. Mivel a napszámos volt ott, neki jeleztem, hogy nem díjazom az ötletüket, mert ezek a fák irdatlan nagyra nőnek. Erre odajött a kedves szomszédom is, kérdezte mi a problémám, Neki is elmondtam a kifogásomat. Képzeld csak, hogyan reagált a kifogásomra? Elmondott ott helyben mindenféle hülyének, mert én ilyen, meg olyan korlátolt vagyok, a fa hasznos és árnyékot ad. Amíg ő engem szidalmazott, addig én a közben odajött kutyájának fejét simogattam. Annyit mondtam, sajnálom szomszéd úr, hogy te így látod a dolgot. Nem láttam értelmét a további vitának, mert meglátásom szerint enyhén alkoholos befolyásoltság alatt volt, ezért lezártam a vitát és otthagytam. A következő napokra úgy emlékszem vissza, mint egy rémálomra. Csak ez a konfliktus foglalkoztatott szinte éjjel és nappal. A szomszédom pár nap múlva kiállt a teraszra és riasztó pisztolyából kilőtt egy egész tárat. Az ügy teljes súlyával rám nehezedett, éreztem, hogy ilyen teherrel képtelen vagyok együtt élni, csak ez a konfliktus töltötte be szinte minden gondolatomat, este ezzel feküdtem, reggel ezzel ébredtem, éreztem ez így nem jó, bármi áron rendeznem kell.

 

Talán négy nap telt el, amikor egyik este a térdeimen imádkoztam az igazságos Istenhez, döntöttem, megbocsátok a szomszédomnak, kértem az Urat vegye le rólam ezt az iszonyú terhet, és az ügynek igazságos rendezését az Ő kezébe tettem, imádkoztam a szomszédomért. Az Úr Jézus példája volt előttem, aki a kereszten haldokolva így imádkozott azokért, akik őt keresztre feszítették „Atyám bocsásd meg nekik, nem tudják, mit cselekednek”.

 

Eljött a vasárnap reggel, kértem Istent vezessen, hogy tudjam rendezni akarata szerint ezt a konfliktust. Kimentem az udvarra, láttam a szomszédom kint van az udvaron, átszóltam, szomszéd úr, ha ráérsz, pár percre, szeretnék beszélni veled. Átmentem hozzájuk, barátságosan kezet fogtam vele és a következőket mondtam neki: Szomszéd úr kérlek, bocsásd meg, hogy okot adta a haragodra, én így, ilyen teherrel képtelen vagyok élni, ebbe én belebetegszem. Belegondoltam, mikorra nőnek meg azok a fák, hol leszünk már mi, mire megnőnek ezek. Láttad volna a szomszédom reakcióját, zavarba jött, szabadkozni kezdett, tudod szomszéd az ember idegei, nem mindig sikerül kontroll alatt tartani. A békülésünk után teljesen rendeződött a kapcsolatunk szomszédommal.

 

Tudod kedves Nagybátyám én akkor úgy éreztem mázsás teher hullott le rólam, utólag rájöttem életem egyik legbölcsebb döntése volt, amit soha, de soha nem bántam meg. Sajnos a kedves szomszédom, már több éve az örök vadászmezőkre távozott.

 

A Biblia megtanított a konfliktusok, sérelmek biblikus kezelésére. Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 12. rész 19-20 versben így olvastam: „Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – mondja az Úr.”

 

Meg aztán felmerült bennem a következő kérdés, halálom után hol akarom eltölteni az örökkévalóságot, a mennyben, ahol sok kedves jóakaratú békességet kedvelő ember és szeretet vesz körül az Úr Jézus jelenlétében, vagy a pokolban, a borzalom helyén, ahol jelen vannak a Sátán démonai, és az a sok ártó szándékú, bosszúálló ember, akik neked is oly sokat ártottak. Elmondhatom Neked, hogy ez a második lehetőség egyáltalán nem volt vonzó számomra.

 

Gondolj, csak bele kedves Nagybátyám, óriási a tét. A Bibliában az úgynevezett hegyi beszédben, amikor az Úr Jézus imádkozni tanítja a hallgatóságot, megerősíti a megbocsátás fontosságát, (Máté evangéliuma 6 rész 14-15 vers, katolikus fordítás) „Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek. De, ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket”.

 

Van még egy óriási jelentősége a megbocsátásra való hajlandóságnak! A harag, a neheztelés teljesen leuralja lelkünket, mint amikor a kivetett horgony a víz alatti sziklákhoz rögzíti a hajót és képtelen onnan elszakadni. A Sátán így rögzíti magához a megbocsátásra képtelen lelkünket és a végeredmény, nemcsak lelkünk deformációja, hanem a harag, a neheztelés beteggé teszi testünket is.

 

Aki idős korában is az ifjúkori sérelmeit hordozza és emlegeti, az képtelen a megbocsátásra, az a Sátán csapdájában vergődik.

 

Én sem vagyok kivétel, életem során akarva, akaratlanul ártottak emberek nekem is, de beláttam, hogy a legnagyobb jóakarattal is csak ennyi telt tőlük, ezért inkább sajnálni tudom őket és megbocsátok nekik.

 

Isten, bűn megbocsátása nélkül, pedig egyenes út vezet a pokolba, arra a helyre, amelyhez viszonyítva minden földi szenvedés, betegség, üldöztetés, csak ifjúsági cserkésztábornak tűnik. A Biblia pedig úgy említi a poklot, mint az örök kárhozat helyét, melynek soha, de soha nem lesz vége.

 

A végtelenül hatalmas és igazságos Isten nagyon világosan és egyértelműen elénk adja a választás lehetőségét. Életünk során több alkalommal választhatunk a jó és a rossz között, az örök élet és az örök halál között, és döntéseinkért egyáltalán nem háríthatjuk más emberekre a felelősséget. Döntéseink következményeit nekünk kell vállalni és viselni. Mózes 5. könyve 30. rész 19. verse ezt írja „Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a födet, hogy elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd, hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!”

 

Tudod kedves Nagybátyám, megtapasztaltam, hogy az ember önmagától, szinte önmagából kifordulva lényegesen megváltozni képtelen, még ha nagyon akarja is, erre az ember természeténél fogva egyszerűen alkalmatlan. De megtapasztaltam, ha döntök és elkötelezem magam Jézus Krisztus mellett, őszinte szívvel kérem, hogy ezután Ő legyen életem ura, beismerve, hogy bűnös ember vagyok, akkor betölt Szentlelkével, bár a tested régi marad, szellemedben új ember leszel, ezt nevezi a biblia újjászületésnek.

 

Életem során mindig szerettem hallgatni idősebb emberek megtapasztalásait. Számtalanszor hallottam, ha még egyszer kezdhetném ezzel az ésszel, másképp csinálnám. Erről az a véleményem, hogy Isten vezetése, áldása nélkül, ez az ember újból és újból elrontaná az életét. Olyan ez, mint amikor begombolom végig a pulóverom, végignézek magamon és meglepődve tapasztalom, hogy egy gomb, vagy egy gomblyuk kimaradt. Mi a legbölcsebb dolog, amit ilyenkor tehetek, újra gombolom az egészet és akkor minden a helyére kerül. Isten nélküli elrontott életemben is csak a Teremtőmmel újrakezdve kerülhet minden a helyére.

 

Komoly idős hívő emberekkel beszélgetve elmondták, ha még egyszer újra kezdené, akkor is ugyanúgy Isten vezetése alatt akarná élni az életét, legfeljebb még engedelmesebb lenne Isten akaratának, vezetésének. Ezek az emberek elmondták, hogy életük legbölcsebb döntése volt, amikor Jézus Krisztus szögekkel átvert kezébe tették életük vezetését, irányítását, és ezt a döntésüket, soha, de soha nem bánták meg. Egyébként nekem is ez a személyes hitvallásom erről a kérdésről.

 

Kedves Nagybátyám kívánom, hogy életed legbölcsebb döntésével Isten akaratában, vezetésében találja meg szíved a mindent felülmúló békességet és szeretetet, hiszen ezért halt meg érted, a Te bűneidért is Jézus Krisztus a golgotai kereszten.

 

Ézsaiás 12.2 „Ime, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr, megszabadított engem”.

 

Sok szeretettel és üdvözlettel: Pityu

 

Oldal: Őzgida megmentése, Vers Szőkepusztáról, Levél Nagybátyámnak
Szőkepusztai Baráti Kör - © 2008 - 2024 - szokepusztaibaratikor.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat